Sokan kértétek, így elkészítettem az "Utolsó napom az óvodában" táblácska és emléklap párját, ami az első óvodai napról szól.

Az első igazán nagy nap, amikor valami nagyon gyökeresen megváltozik. A pici babából  "hirtelen" egy 3 éves óvodás lett, akit már vár a sok játék a csoportszobában, a kicsikre szabott mosdóban a pici WC és ott van a sok új társ, akik közt ott lesznek az első barátok.

Ott lesznek az óvónénik vagy óvóbácsik, a dajka nénik és a kertész bácsi. Sok-sok új felnőtt, akik anya és apa helyett napközben velük lesznek, vigyáznak rájuk, szeretik és tanítják őket.

Az első nap pedig olyan, amit érdemes megörökíteni. Ezért készítettem két nyomtatható táblát, amely segít megörökíteni ezt a nagy pillanatot.

Vidám ovikezdést minden kis ovisnak!

"Első napom az óvodában" tábla

Az első nap összefoglalója emléklap

Végül álljon itt egy vers az első ovis napra!

Donászy Magda: Első nap az óvodában 

Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!
 
Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.
  
Kukucskáló fiúk, lányok
nézik: – Ki az új gyerek?
Óvó néni! – hüppög Orsi.
– Én senkit sem ismerek.
 
Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
– Makkos mókus! A holmimra
vigyázz! – kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
– Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!
 
Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: – Valóságos
játékbolt az óvoda.
 
Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
– Ki csinálta? – kérdi Orsi.
– Panka meg én – mondja Pál.
 
Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.
 
Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
– Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.
 
Az ajtóból Éva néni
kéri őket: – Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?
 
Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
– Óvodában így való.
 
Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.
 
A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.
 
Óvó néni képet mutat:
– Mit látsz rajta Julika?
– Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.
 
Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.
 
Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
– Szaladj, én is szaladok!
 
Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.
 
Ebéd után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt. 

Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
– Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!
 
Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.
 
Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
– Volt egyszer egy Mehemed…
 
Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
– Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!
 
Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
– Gyere! Vár az anyukád!
 
Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!
 
Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.
 
– Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!